Bacsák György
(Pozsony, 1870. június 5. - Fonyód, 1970. március 4.)

Fonyód tudósa, az utolsó polihisztor

Bacsák György a későbbi jogász, festőművész, csillagász, geológus, asztalos, ács, halász, majd Fonyód régésze, 1870. június 5-én Pozsonyban született.
Neve földi funkciót idéz. "Bacsák" az állattartásban ismert ősi foglalkozás jelölése (bacsak = juhász). A pásztorság egész­ségét, természetre nyitott szemét példázza egész éltében, amelyhez tartotta is magát tudatosan.
Elemi iskoláit németül végezte, aztán a pozsonyi gimnáziumban tanult, ahol a mennyiségtant és a fizikát Dohányi tanár úr erősen megkedveltette vele. Eredetiben tanulmányozta Euklidest, Apolloniust, Archimedest, majd a nagy matematikusokat: Zeutnent, és Cantort is. Ekkor kezdte az un. "háborgatási elméletet" is tanulmányozni, vagy is azt, hogy milyen hatással vannak a bolygók a föld pályájára.
Egész éltében meghatározó volt a 17 éves korában kapott "tűszúrás", amikor Dohnányi Frigyes (Dohnányi Ernő, a zongoraművész és zeneszerző atyja) fizikaóráján égi mechani­kát hallgatott, s tanár arról beszélt, hogy milyen feltűnő dolog a Naprend­szerben a bolygók felszálló csomópont­jainak (tavaszpontjainak) egyetlen kvadránsba (körnegyedbe) tömörülése. Megfejtetlen tétel volt ez akkor, ami­kor Eötvös Loránd az égi mechanikában a megismerés szépségesen zárt, befeje­zett építményét jellemezte írásai­ban, előadásaiban. Bacsákot ez az általa sokszor említett "tűszúrás" sosem hagy­ta el.
Az érettségi után - követve a családi hagyományt - jogász illetve ügyvéd lett. A budapesti Pázmány Péter Tudományos Egyetem jogi karán szerzett jogászdoktori oklevelet, de elvégezte a festőakadémiát is kezdve Budapesten, majd végezve Münchenben. (A Krücken-Parlagi-féle kétkötetes életrajzi lexikon szerint: 1891-től, mint kiváló festőművész állandó résztvevője a Budapesti Művészeti Szalon tárlatainak.)
Több éven át ügyvédként dolgozott és az elesettek, a kis és szegény emberek ügyeivel foglalkozott majd jogtanácsosként működött.
A világháború után, a 20-as évek elején került át a Csallóközből, előbb a Fejér megyei Hörcsökre, majd Fonyódra. Hörcsökön a Zichyek, illetőleg a Pállfyak főhadtisztje. (Innen került nyugállományba is. "Ezután húztam meg magamat fonyódi villámban"-írja .)
Bacsák György fényes logikája első fokon társadalom és hagyomány szab­ta érvényesülést kapott a jogász diploma elnyerésével. Jószágkor­mányzóként is "világképkeresőben" volt, s Dunántúl-bejárásai a termőföldtől a „termőiföld-rétegsorokig” vitték. Egy lépés­sel odébb már az ásatásokig, a genealó­giai fáktól jó ugrással messzibb őseink, kárpáti őslakóink megismerése irányába.
A hörcsöki, majd a fonyódi tartózkodásától kezdődtek az igazi nagy természettudományos és régészeti kutatásai. 1924-ben Elberl ausburgi egyetemi tanár földtani, míg Köppen-Wegener pedig csillagászati alapon már a jégkorszak 18-as tagolásához jutott el. Az említett klímaváltozások időtartamával kapcsolatban -egyes tudósok között - ­ellentétes vélemények uralkodtak. Általánosabban elfogadott elmélete Milankovic szerb egyetemi tanárnak volt. Milankovic ennek alapján 85 változatnak megfelelő besugárzási tagolását állapította meg. Ezután robbant be új korrigáló elméletével Bacsák György. Előbb ­az 1930-ban Berlinben megjelent -az egyik számsorban két hibás számot tartalmazó - ­Milankovic elméletet igazította helyre, majd továbbfejlesztette azt. Ezzel létrehozta 85 klímaváltozáson és ezeken belül négyféle klímatípuson alapuló jégkorszaki kalendáriumát, ezt a világszerte Bacsák féle elismert táblázatot.
Csillagászaton, matematikán, geológián és régészeten keresztül jutott el célterületéhez, pleisztocénben, negyedidőszakban uralkodó jégkorszakhoz. Geológiai következtetések alapján meghatározta a korszak időtartamát. Táblázata szerint 600 ezer év alatt négy szoros klímatípus uralkodott. Többször megismétlődtek, több ezer évig tartottak. Bacsák György szerint két jégkorszak között élünk ma is, amely 10.000 éve tart, és még 70.000 év van még vissza belőle. Bacsák több előadást is tartott. A két háború között először a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályában, a különböző meteorológiai társulatoknál, a barlangkutatóknál, illetőleg a híres földrajztudós, Lóczy Lajos felkérésére a Földtani Intézetben.
Sorra jelentek meg tanulmányai is magyar és német nyelven. A csillagászati lapokban, a Meteorológiai Intézet folyóiratában, valamint a Földtani intézet kiadványaiban adták először közre a híressé vált Milankovic-Bacsák elméletet. A harmincas évek idején tűnt fel Budapesten csillagászati előadásaival. Első nagyobb lélegzetű írása csak 72-éves korában Budapesten jelent meg. Az 1942-ben kiadott műnek "A skandináv eljegesedés a periglaciális övön" címet adta. Ezt követte 1955-ben "A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításban" címmel írott munkája. Ezeket a munkákat a világ csillagászai és földtan tudósai használják forrásmunkaként!
Nyitott szeme elvitte az elmúlt kor geológusaihoz és régészeihez. Jöttére a "Százéves" fogadóban megalakult a Diluviális Agytröszt, a DAT, melyhez fog­ható lelkes önképző s egymást segítő egylet csak egyszer működött e tárgy­ban hazánkban. A régész-geológus­geográfus együttműködés asztal­társaság tagjai közt találjuk többek közt Bulla Bélát, Kéz Andort, Scherf Emilt, Tompa Ferencet.

Nyolcvanöt esztendős korában a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága felkérte, hogy nyújtson be munkásságából egy disszertációt, vagy is pályázzék tudományos fokozatra. (Akkori nyilatkozata szerint nem szívesen, de megtette.)
1954-ben a jégkorszak keletkezésének okairól írt kandidátusi értekezését nyilvános vitában olyan sikerrel védte meg, hogy egyből az ásványtudományok doktora címet adományozták neki. Nem hajszolta a sikert, a külső elismerést, mégis elérte azt is! Autodidaktaként „hivatalos” tudományos végzettség nélkül kiapadhatatlan tehetsége, energiája révén jutott el a „tudomány ösvényén” a legmesszebbre.
Élete első ötven évét jószágkormányzóként a földdel, a termőföld adta sor­sokkal, a második ötvenet az eljegesedések korával és a régészettel élte meg. Az utóbbi fél évszázadot azzal kezdte, hogy letelepedett a fonyódi hegy alá, Bélatelepre, s annak első házát a Balaton-parton, a bazaltvulkánokkal átellenben saját tervei szerint megépítette.
Bacsák Györgyöt nemcsak a jégkorszak érdekelte elsősorban Fonyódon, hanem jelentős volt akkori Balaton-parti kis település régészeti emlékeinek első számú kutatójaként, megmentője és szenvedélyes feltárójaként is. 1929 tájától az 1950-es évekig minden fonyódi leletet begyűjtött, értékelt és továbbított barátainak, a Somogyi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőinek, illetőleg régészeinek.
Bacsák Fonyódon, Bélatelepen négy korszakot tárt fel: őskorit, ókorit, népvándorlás korit és középkorit. Őskori leletei: jászpis-opálból pattintott jégkorszaki pengék, kerámia-maradványok. Ókoriaknak, vagyis rómainak tartja azokat a sírokat, ahol ­római katonák sírjait véli felfedezni, de talál római feliratos sírköveket is. Egyetlen népvándorlás kori - gót temetkezési urnát- a Várhegy tetején találja meg, amely a Nemzeti Múzeumba került. A középkori emlékek között első helyen sorolja fel a vezérek vagy az első Árpád-kori királyok korából való cölöpépítményes telephelyet. 1934-35-ben hozta felszínre a IX-XIII. századi alsó-bétatelepi cölöpépítményes falut.
Bacsák György az akkori korszerű ásatási módszert is ismerte: naplót vezetett, rajzokat készített, megőrizte/őriztette a leleteket a feltárt lelőhelyen, majd azokat kiemeltette. Terepbejárásokat folytatott; gyűjtött és ásatási jelentéseket is készített a főhatóságnak számító Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálynak
A két világháború között Balatonendréden egy barlangot fedeztek fel, amelynek vizsgálatára a Nemzeti Múzeum Bacsák Györgyöt küldte ki.
Milyen volt végül is Bacsák György az EMBER? Méltatói írják, hogy nem csak nagy tudós, hanem bölcs ember is volt. Egyszerű, közvetlen, a szegényeken, embertársain segítő.
Ott élt szakkönyvei társaságában, de mégsem szobatudósként. Matuzsálemi korában is derűs lelkületű, magányában is a természet ölében élő bölcs ember. Amilyen szálfaegyenes volt alakja, olyan egyenes volt a jelleme is. Egész lényéből áradt a derű, nyílt és közvetlen emberként ismerték. Mindenki által tisztelt, szókimondó ember volt. Szelleme, lelke, munkakedve, munkabírás friss, töretlen maradt egészen haláláig.
Pár hónappal századik éve előtt meghalt tudóst a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarhoni Társulat is saját halottjának tekintette. 1970, március 4-én Fonyód-Bélatelepről ment el - maga faragta koporsójában - a fonyódi temetőbe.
Nem félt a haláltól. Türelmes volt az emberekkel, gyarlóságaikat is beleért­ve. Türelmetlen volt a megismerésben, az igazságkeresésben. Legjobban ellen­felei érdekelték. Szerette őket.
Háza védett, Fonyód-Bélatelepen áll. Emlékét tiszta embersége, szellemi tar­tása őrzi, s egy sírhant a fonyódi temetőben. S egy tábla a Bacsák-házon, amit egy nála is idősebb társulat, az 1848­-ban alapított Magyarhoni Földtani Társulat helyezett el s avatott föl a távozás 10. éve alkalmából 1980-ban.

Foglaljuk össze Bacsák György legfontosabb munkáit:
- Megfejtette az elmúlt hatszázezer év eljegesedéseinek okait, megmagya­rázta képződésük mechanizmusát, fel­használva hozzá minden tárgyi előz­ményt: a földtörténeti közelmúlt kutatá­sainak eredményeit az égi mechanikai számítások és értékelések figyelembevételével.
- Átdolgozta az égi mechanikai elje­gesedési elméletek sorát, s közülük az igazolhatót, a Milankovicét heves, de mindvégig sportszerű vitákban tisztította és újította meg, fejlesztette tovább és védte meg mind alkotójával, mind el­lenzőivel szemben.
- Megfejtette a Dohnányi tanár úrtól kapott "tűszúrást", s a bolygók felszálló csomópontjainak egy kvadránsba való esését, mint negyedkori sajátosságot a Föld rendellenes helyzeteként értelmez­te, mely alkalmas körülményeket teremt eljegesedések létrejöttére és ismétlődé­sére.
- Égi mechanikai elemzései során megmagyarázta a Föld nagy eljegese­déseinek ciklusos visszatérését.

Főbb, nyomtatásban megjelent művei:
- A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. Meteorológiai Intézet kiadványa, Bp., 1942.
- Az utolsó 600.000 év földtörténete. Földtani Intézet vitaülései, Beszámoló, Bp., 1944.
- A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításban. Földtani Közlöny, 1955.

Felhasznált szakirodalom:
1. Magyar tudóslexikon, Főszerk.: Nagy Ferenc, Better Kiadó, 1997.
2. Fonyód története, Szerkesztette: Kanyar József, Fonyód, 1985.
3. Természet Világa 1981/8 112. évfolyam, Kriván Pál: Bacsák György

köszönet Váradi Gyula tanár úrnak

Emléktábla egykori lakóháza falán

Sírja a fonyódi temetőben

Sírja a fonyódi temetőben