Régi írások Borszékről -- vissza

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
Bp. Tettey Nándor, Ráth Mór. 1868-1873.

De im ez ős rengetegek bámulása közben észre se vettük, hogy a hegyről leértünk a Kis borpatak völgyébe, és hogy előttünk áll nem Borszék a fürdő, hanem Alsó-Borszék füstölgő üvegcsűrével, regényesen szétszórt házaival, gyönyörü szirteivel, mint mellékelt képünk mutatja.
Itt három patak szakad egybe; a Közrezből eredő Kisborpatak, a nyugatra fekvő Kerek hegyből felfakadó Nyir patak és az északról (Borszékről) lefolyó Borszék pataka.
De Borszéket hiába keresik kiváncsi szemeink, egy gyönyörü alakzatu mészkő sziklahegy, a Kerekszék rejti azt el, melynek magas oldalán kimászva ér az utas azon délkör irányu fennvölgybe*, hol Borszék fekszik, meglepő szépen, s váratlanul tünve fel az elbájolt utas előtt, mint zöld gyep-oáz a sivár, kiégett homokpuszta közepében.
Borszék a keleti hossz 43° 20', az északi szél 46° 51' alatt fekszik 2750 p. lábnyira a tenger felett. Tehát 513' magasabban a 4 mfd távoli Gyergyó terénél, 2650.5' a 8 mfd távoli moldovai térség felett, Salzer felmérése szerint.

XXV. Borszék.
Borszék felfedezése. Zimmethausen. Sz. Istvánnapi bucsuk. Borszék éghajlata. Borszék épületei. Borszék főkutja régen és most. Vegytartalma. Borszék talaja. Sétakertje. A Lobogó. Sáros. Lázár-fürdő. Zuhany.
Annyi gyógyforrásokkal gazdag hazánknak legnevezetesebb fürdőjénél vagyunk, egy forrásnál, mely az egész ismert világon egy a maga nemében; melynek vize már az egyenlitő tüzpróbáját is kiállotta, s mely ha hazánk a világkereskedelemtől elszigetelve nem volna, bizonnyal nagy szerepet játszana a párisi és londoni inyenczek asztalánál is; igy legfelebb közvetlen szomszédaink tudnak róla valamit.
Borszék felfedezését általában gr. Bánfi Dénesnek tulajdonitják, kit 1773-ban e környéken tartott vadászat alkalmával pásztorok vezettek a rengetegek közepette felfakadó forráshoz; hanem e feltevés téves, mert a borszéki ásványos viz, a gyergyóiak előtt jóval azelőtt már ismert volt. Egy 1700-ban kelt összeirásban* Borszék mezeje már emlitve van, sőt egy 1745-beli perokmányból az is kitünik, hogy ekkortájt Borszéken a szék (Gyergyószék) által csinált fürdőházak, és kápolna állott, melyeket gr. Lázár Ferencz pásztorai leromboltak, miért a szék perlekedett is. És igy Bánfinak legfelebb a másodszori felfedezés érdeme marad meg, a mennyiben azt nagyobb körben ő ismertette meg*.
1762-ben a székely gyalog ezrednek őrháza van ottan, az ezred tiszti kara 1764-ben Szárhegy és Ditró községével tett egyezkedés alapján épitett a már meglevő őrház mellé egy vendégeket befogadó házat, egy mást Csíkszék akkori főkirálybirája Sándor Mihály*. Nem sokára a szárhegyi szerzetesek és a gróf Lázár család is épitett ottan házat; 1773-ban már a tudományos világ figyelmét is magára vonta*. – 1779-ben már vendéglő is épült* s néhány hazai beteg fel is kereste az uttalan rengetegbe elrejtett gyógyforrást, mely ezen elnevezést méltán kiérdemli. Felemelkedését, s hirre jutását azonban egy idegennek, tanácsos Zimmethausen Antalnak köszönheti; ki midőn Europának leghiresebb orvosai s elhirhedett fürdői megromlott egészségének mitsem használtak, ide jött ehez a polgárosult világ határpontján felfakadó forráshoz, hol egészsége teljesen helyreállt; ő tehát hálából és emberbaráti jóindulatból hátra levő egész életét ezen fürdő felemelésére s ismertetésére szentelte, azt a birtokos faluktól haszonbérbe vette,* s költséget nem kimélve berendezte, vendégek számára lakokat épitett és épittetett a birtokos községekkel, sőt 1807-ben kivitte azt is, hogy a szék a Közrez rengetegein át utat vágatott (mely csak forradalom után köveztetett ki s készült el egészen a határszélig), üveg csűrt csináltatott* stb. Később gr. Lázár László is csatlakozott ez idegenhez; mind több és csinosabb lakok emelkedtek, ugy, hogy ma Borszék Erdélynek leglátogatottabb fürdője, hová nem csak a hazából, hanem a szomszéd oláh fejedelemségekből is annyian csődülnek, hogy bár jelenleg 70-nél több ház van (sok azok között nagyon terjedelmes), mégis a fürdői idény alatt bajosan lehet szállást kapni*. Rendszerint ide Előpatakról erősitő utócurára jönnek julius közepe táján, a fürdői idényt pedig Szt. István király napja szokta befejezni, midőn itten nagy búcsu s vigságokkal egybekötött ünnepély van, melyre fél Gyergyó fel szokott seregleni; de hamarább nem is igen lehetne ide jönni, mert itt a magas havasok környezte fenn fekvő vidéken hidegek szoktak uralkodni, ugy hogy még nyár közepén is a reggelek és estvék nagyon hüvösek, sőt még nappal is borult égnél hirtelen hidegül a lég, elannyira, miszerint 5° R. fokra is leszáll néha a hévmérő. – 1851–56-ban a fürdői idény alatt tett észlelések ily légmérséki viszonyt tüntetnek fel:
Reggel 8° R.
Délben 17° R.
Estve 6° R.
Tehát közép hőség 10° R.
mely mellett nem igen lehet nélkülözni a téli öltönyt. Ezen előtájékozás után már most tekintsünk szét a fürdőn.
Mint emlitők, Borszék a Borpatak délkör irányu völgy fejénél fekszik, izletes s festői rendetlenségben szétszórt házai csaknem egészen elfoglalják a szük völgyet. E házak többnyire fából épülvék s különösen az utóbbi korban épült izletes, köröskörül, a székely épitési izlés szerint, tornácz által környezett házak az igényeknek eléggé megfelelnek, különben a természet oly pazarul ékítette fel e helyet, hogy az embernek kevés teendőt hagyott hátra, s Borszék falusi otthonias házaival, gyönyörü regényes vidékével inkább tetszik nekem, mint Előpatak szép emeletes és oszlopos házaival, kopár, kietlen vidékével. Ide a havasok nagyszerü keretébe nem is illenének a kicziczomázott, felczifrázott városi épületek s ha hasonlatot akarnék Borszék és Előpatak közt tenni, azt egy piros pozsgás képü, fekete szemü falusi leányhoz, Előpatakot pedig egy városi halvány piperőczhölgyhez hasonlitanám.
A fürdőtelepnek körülbelől középpontján van a főkut, vagyis az ivó borviz, mely egy rácsozattal övezett kőküpübe foglaltan buzog fel, de nincsen ideje a viznek elfolyni, mert az három csőbe felfogatva, csinos székely leányok töltik ott megszakitás nélkül éjjel nappal a palaczkokat, mig mások a kútelőtti tér déli oldalán felemelkedő pompás svájczi stylben épült töltőház terjedelmes raktáraiba hordják,* hol mások ismét pecsételik s elrakják; de nem igen van ideje a tölt palaczkoknak ott heverni, mert már ott várja egy sereg szekeres, kik (üvegeért 2 krt, a legelőért minden lótól 1 krt fizetve) felrakják, s széthordják a haza minden zugába, sőt az utóbbi időkben vizen (a kis Beszterczén tutajokon) is megkezdették a Dunafejedelemségbe való szállitást, és oly nagy a fogyasztás, hogy bár 24 óra alatt 8600 kupát ád a forrás, mégis ezen évenként csaknem két millió üveget adó mennyiség alig elég a szükségletre, s tavaly már az alább levő erdei kutból is voltak kénytelenek tölteni; azonban e bajon még most elein lehet fűthető raktárak készitése által segiteni, mert most a tél 4 hónapja alatt nem tölthetnek a miatt, hogy a borviz megfagyván, szétlöki az üvegeket.
Általános és alapos is azon hit, hogy a borszéki borviz most nem az a mi régen volt, s ezt annak tulajdonitják, hogy 1823-ban a villám a kutba csapott le, 1837-ben pedig egy hirteleni árviz annyira eliszapolta, hogy csak hosszas utánásás után tudták ujból felfedezni, de nem az eredeti minőségben, minek természetes oka az erdők kipusztulásában keresendő, mert mig a forrás közelében rengeteg erdők diszlettek, azok a légkörből lecsapolódó nedvet magukhoz vonták, s lapujokon való kigőzölgés által felemészték; ma ezek eltünvén, a lehulló esőviz a földbe szivárog, s a savanyuvizzel keveredve, azt meghamisitja, felhigítja. Engedjék csak felnőni a letarolt erdőket: Borszék savanyuvize ujból vissza fogja nyerni eredeti jóságát.
A talaj, melyből ezen forrás felfakad, s egyáltalában egész Borszék talaja legujabb mészképződvény, melyet a nép borkőnek nevez, s mely nem egyéb, mint az ásványvizek csapadéka, melynek alakulási műfolyama ez.
Az átserkedő ásványos vizek a külszinre érve, szénsavuk a körlégen elpárolog, s ez által a viz elvesztvén ásványoldó tulajdonát, szálladék jön létre, mely bekérgesiti a talaj felületét, s mely ha likacsos szövetü, idővel kövületté válik. Igy alakiták ezredéveken át az itt felserkedő savanyuvizek e völgynek sajátlagos sziklatalaját*.
Az időjárás is nagy befolyással van a borszéki savanyuviz minőségére; nedves, esős időben több édes viz szürődvén oda, gyengébb és izetlenebb; legerősebb több napig tartó tiszta idő után; szép időben egy polgári font borviz 20 szemer kötetlen szénsavgázt tartalmaz, mig esős időben alig tartalmaz ugyanoly mennyiség 8 szemernyit, sőt ezen szénsav-tartalom a nap különböző szakaiban is változik. És igy ezen borviz tökéletes pontos vegytani elemzése nagyon bajos; mi többszörös kisérlet után tett elemzését adjuk itt egy jeles természettudósunknak*. E szerint egy polg. font (= 7680) főkuti borvizben van:
kötetlen szénsavgáz 16 szemer,
szilárd alkatrésze pedig 30 szemer
Száz szemer ilyen alkatrészben pedig van:
CaO+CO2 = szénsavas mészéleg 48 szemer
NaO+CO2 = szénsavas szikéleg (sziksó) 26 szemer
MgC+CO2 = szénsavas kesrenyéleg 20 szemer
Na 1 = chlornatrium (konyhasó) 2 szemer
SiO2 = kovanysav 2 szemer
FeO+CO2 = szénsavas vasélecs 1/2 szemer
KeC1 = chlor kalium 3/4 szemer
Al2O3 = timanyéleg 1/10 szemer
Legnehezebb a sziksó közép számának meghatározása. A főkut átlagos hőmérséke 71/2 fok R. hőmérője szerint*.
A főkut környezetének feldiszitésére az utóbbi időben igen nagy gondot forditottak; előterét roppant munkával kiegyenlitették, kőfallal szegélyezték, s egy szilárd kő boltivvel fedett földalatit csatornán vezették tova a sok rendetlenséget és kárt okozó patakot. A kut mellé szép svájczi izlésben készült töltőházat épitettek, melynek felső nyitott része a zenészek és sétálóknak szolgál helyiségül, egy másik fedett oszlopos folyosó az előtér nyugati oldalán vonul el hosszan, hogy a vendégek rosz időben is folytathassák sétával egybekötött curájukat. Mellékelt képünk előtünteti a töltőházat, melynek jobb oldalán buzog fel Borszék főkutja.
Balra, a nyugati oldalon egy falba foglalt dombocskán csinos sétakert kávéházzal, jobbra pedig egy csomó kis boltocska van, hol a fényüzés és szükséges dolgoknak minden czikkét fel lehet találni. Az emlitett raktár mellett pedig gr. Lázár László által épitett kápolna.
Ezen központ körül vannak festői rendetlenségben szétszórva a lakházak és terjedelmes vendéglők kártya és tekeasztalaikkal s más elszóródást szerző mulatságaikkal. A főkuton kivül még több ivóforrás is van Borszéken, mint a László-forrás, Lázárkut, a Lobogónál levő, erdei kut, Jánoskut; ezekből csak is az utolsó édes viz, a többi mind ásványos forrás.
Borszéknek ivókutjain kivül még számos berendezett fürdője is van. Ezek között első helyet foglal a méltán hires Lobogó, mely Borszék keleti végénél fakad fel. Belül vetkező szobákkal, kivül oszlopos folyosókkal ellátott csinos épület köriti az egészség és erőnek ezen kincsforrását. Közepén közvetlen egymás mellett két fürdőmecenzében buzog fel hánykódva a 24 óra alatt 24,000 kupa vizet adó bő forrás, valódi vizokádó, melybe beleülni ugyancsak nagy önmegtagadás és elhatározottság kivántatik, mert annak vize 5–6 fok (a fagyponton felül Reaumur hm. szerint). Aránysulya 1.000,967. A test ezen rendkivüli hidegségben rákveres lesz, de ha az első percz tüz-, vagy inkább jégpróbáját kiállotta az ember, azután a testet kellemes zsibbadás s áthevülés fogja el, s többen 10–15 perczig is kiállják, bár nem fogkoczogás nélkül.
A mellette délre levő medencze vize egy-két fokkal melegebb, miért a hidegebből oda átmenni igen kellemesnek tetszik*.
Ez azon életforrás, mely már oly számosakat – kikre a halál leselkedett életmetsző kaszájával, kiknek életfonalát már a párkák ollójuk között tarták – visszahivott az életre. Ez a jótékony természetnek azon orvosa, mely az emberi tudomány által kifejtett gyógyászatnak minden segédeszközeit túlszárnyalja, mely életet fakaszt a halálból. – A Lobogó előtt egy más, talán még ennél is dúsabb forrás buzog fel, melynek vizét melegitve használják a közeli fürdő-szobákban.
A Lobogón kivül még más két fürdője van Borszéknek; ezek egyike a kápolnán alól levő Sárosfürdő. Egy 24 óra alatt 6000 kupát adó bő forrás, mely nevét iszapos leüllepedésétől nyerte, különben vize tiszta és átlátszó s sok betegségben nagyon hatásosnak bizonyult. Szemben van vele a másik, az ugynevezett Lázárfürdő, igy neveztetve arról, hogy a gr. Lázárok tulajdona; mindkettő medenczébe van fogva s csinos vetkőzőszobákkal ellátva, mindkettő eléggé hideg, bár a Lobogónál melegebbek*.
A Lázár fürdőtől nyugatra a völgy mélyében zuhany is van, édes és savanyuvizzel czélszerüen berendezve.
Ezen használatban levő források mellett még más mellőzött ásványos forrásai is vannak Borszéknek, mint a Pásztorfürdő, Szarvasfürdő, Kunfürdő, Boldizsárkut, Erzsébetforrás*.
Ezen Borszékköri gyógyforrásokon kivül, a Borszék és Bélbor közti közön számtalan más ásványos forrás fakad fel, Bélborban* magában az ugynevezett Sáska-réten hatvannál több forrás buzog fel*. Ezek közt legnevezetesebb a Rotyogó, mely a borszéki főkutnál is több szénsav-gázt tartalmaz, s annál jóval erősebbnek tartatik.
E források vegybontva és észlelve nem voltak, ismeretlenül és használatlanul folynak most azok el, de midőn a közlekedés utjainak felnyiltával bérczes hazánk a külföld- és világkereskedéssel egybeköttetésbe jövend, akkor Borszék forrásai a szükségletet fedezni képtelenek lesznek, mikor aztán kétségtelenül felkeresendik ezen most mellőzött forrásokat is, melyek amazokkal igen egytermészetüek és rokonelemüek lehetnek.
A szép regényes Borszéknek déloldalról felvett képét mellékelve, folytatom vizsgálódásaimat annak érdekes környékén.

XXVI. Borszék környéke.
A Borszéket környező őserdők. A Bükk havas lomberdeje. Kövületek. Borszék flórája. A Sáros növényzete. A Kerekszék sziklacsudái. A medvebarlangok sziklakapuja. A medvebarlangok. Széchenyi és Teleki sziklák. Viszhang. Jégbarlang.
Szebb és minden tekintetben érdekesebb vidéket alig lehet képzelni Borszék környékénél; mintha a mindenható természet egy varázskertbe akarta volna foglalni az isteni jótékonyság e helyét, hogy azt ne csak hasznossá, hanem gyönyörködtetővé is tegye. A fürdőt mindenfelől őserdők környezik, melyeknek csak széleibe hatolt be az ember fejszéje és romboló keze, másutt mindenütt érintetlen szűz erdők sötétlenek, hol csak a vihar pusztít és dönti halomra a százados fákat, csak a lesujtó villám gyujtja fel néha ezen erdők rengetegeit, hogy megvilágitsa nagyszerü tüzijátékával a természet ezen nagyszerü magányait, a biztos nyugalomban élő vadaknak ezen végtelen országát. Csak a szél félénk fuvalma reszketteti meg az erdőket, s ébreszti fel a csereklyék (fenyőrügy) titokteljes beszédét, csak a gondtalan boldogul élő madársereg zeng itt háladalt a mindenség urának. Valójában gyönyörü ezen őserdők növényzete, az elvénült, halomra omlott fák porladékain csodás növényzet támad, a rothadásból életet fakaszt a mindig működő, a mindent hasznositó természet. Szép mohaszőnyeg boritja a talajt, melyből ezrei a kis csemetéknek szökellnek ki, hogy résen álljanak akkor, midőn büszke ősatyáik, az égre lövellő fenyők leroskadandnak az idő terhe alatt. Helyenkint a fákat zuzmók (Lichen) lepik el, a vészes hálózatu Usnea barbata és Evernia jubata, mely egyik fáról a másra fonódva, festői rojtozatokban csüng le, gyenge, világos lehelletszerü zöld szinével, élénk ellentétben a sötét fenyvesekkel; de ez élődi (parasit) növénynek kaczér ölelése s átkarolása mérges, öldöklő; mert a fa, melyet birtokába kerite, melyet körüllánczola, kiszárad; onnan ismét tovább terjed, hogy más martalékot hálózzon körül, ekként aztán néha egész erdőrészeket száraszt ki; áldozatait elein ékes szemfedéllel teríti be, mignem a szú segélyével ledönti a büszke törzseket; hanem résen áll a fiatal nemzedék, mely az őseinek porából felfakadott sirvirágok között nő fel, hogy a fák pestisének ezen pusztitását elfedje, helyrepótolja. Oh szép és megható a természet jól berendezett gazdaságának észlelése és tanulmányozása! Másik természettanilag ritka tünemény Borszéken a Bükk havas*. Ezen Bélbor és Borszék között levő, legalább 4000 láb magas, tehát az 5- és 6-ik tenyészeti vonalba eső hegytetőn a legszebb bükk- és csererdők sötétlenek, midőn lenn a legmélyebb völgyületekben is mindenütt csak fenyvesek vannak körülötte, és ezen határtalan toborz-termők tengerében ott áll bámulatosan ezen kis lomberdő-sziget, sőt a Borszékbe felmenő ut alatt az egész hegyoldalban a legszebb bükk- és cserfa-kövületek jönnek elő; mivel pedig tülevelü ily kövület sehol sem fordul elő, arra kell következtetnünk, hogy e tájt hajdan mindenütt lomberdők boríták, s csak később szoritották háttérbe azt a fenyvesek. Ezen rendkivüli, tudtommal ritkán előforduló természeti jelenségnek okát sokan az éghajlat fokozatos kihülésének tulajdoniták, de inkább keresendő az a talaj vegytani átalakulásában, mert tudjuk, hogy egy növény csak addig élhet, mig a talajnak létezhetésére szükséges vegyalkatrészét egészen felemészté, ekkor eltünik s más, a megmaradott vegyrészszel táplálkozó növényfajnak ád helyet. Mivel már beletévedtünk a természettudomány körébe, futólagosan tegyünk itt emlitést Borszék flórájáról is, melyet a fennebb emlitett tudományos értekezés szerzője, mint hazánk legszebb és legdúsabb flóráját mutatja fel, annyi tekintetben érdekes czikksorozatában. A természet ezen nagyszerü füvészkertjének legritkább növények és füvényekkel diszlő melegágya a Borszék melletti Sáros nevü ingovány; itt száz meg száz ritka válfaju növény van csoportositva, melyeknek elősorolása egy szaktudóst elragadhatna; szemlélése azonban e gyönyörü színvegyületü s pompás virágu növényágynak a mi laicus szemeinket is gyönyörködteti, s azt hiszem, hogy feladatunkat teljesitők, midőn arra az ott utazók figyelmét felhivjuk; legfelebb megemlitünk itt két ritka növényt, a pálczakajmárt (pedicularis sceptrum carolinum) és a cserjés nyirt, mely két növény hazánkban csak ez egy helyen tenyészik. Ezzel bucsut veszünk a Sárostól, hogy olvasónkat Borszék legnagyszerübb s legnevezetesebb pontjához, a Medve- és Jégbarlanghoz vezessük. Fennebb Borszék tájiratának körvonalozásánál emlitők, hogy Alsó-Borszék és a Fürdőtelep közt egy látványilag is gyönyörü alakzatu mésztuff-hegy, a Kerekszék emelkedik, mely csillámpala fénylő talapzatra helyezkedve, minden megérkező előtt kellemes jelenségül tünik fel, de a mely behatóbb vizsgálatra a geologus előtt is érdeket ébresztend. Egyáltalában Borszék vidéke és az azzal egybefüggésben levő tölgyesi szoros földismei észleletekre gazdag tért nyit. Emlitők Balánbányánál, hogy az ott feltünő csillámpala átcsap egészen a tölgyesi szorosig, ez a főkőzet, melynek több négyszög mfd kiterjedésü roppant tömegével darabig párhuzamosan fut a Sz.-Domokosnál felszinre került jura mészkőhegyek tömege, nem csak, hanem a tölgyesi szorosban a csillámpala kőzetet áttörve, annak tömege közé háromszögüleg ékeli be magát dolomyt, syenit és zöldkővel tarkázottan. Ezen mészkő itt is, valamint Balánbányánál, roppant csúcsokban lövell égfelé; kiválóbb ily csúcsai a Komárnyik és a Csalhó. A Csalhó azonban védbástyáját képezi a jura mészkőnek, mert azon felül a Kelemenhavas trachyt tömegének kifutványai által nyomatik el. A csillámpalára diadalmasan felbigyeszkedett mészkőhegyek egyik kisebb csucsát alkotja az emlitém Kerekszék is, melyet, miként minden fürdővendég szokta, mi is meglátogatunk. A fürdőtől szép árnyas erdők, félelmes árkok és hegyszakadásokon át félóra alatt a Kerekszék nyugati ormához érünk, hol feltünnek az ugynevezett Medvebarlangoknak méltán bámulatra ragadó sziklacsoportjai. Legelőbb egy e sziklába bevésett folyosóba jutunk; itt van a Medvebarlangok sziklakapuja. Kétfelől 10-12 öl magas sziklaszál tornyosul fel, mint titokteljes Sphynxnek ürbe bámuló feje, a szikla tetején ki fenyők inognak a szél fuvalmára, a sziklák hófehér oldalait gyönyörü zuzmók (Lichen), mohák, és más sziklanövények* diszitik, s rojtozzák mintegy bűvszegélylyel körül e festői sziklaportálét, melynek varázsnyilatán lehet behatolni e szirt-romok festői tömkelegébe. Ide mellékelt képünk mutatja e páratlanul szép szikla-kapuzatot. A Medvebarlangok sziklakapuja Borszék közelében. (Rajz. Keleti Gusztáv.) Midőn a sziklacsudák ez országába beléptünk, valójában el voltunk ragadtatva, mert az, a mit itt lát a szemlélő, minden képzeletet és várakozást felülmul. E sziklák legujabb képződésü mészkőtuffból állanak, melyek habkönnyüdedek, hófehérek, s a mellett egész óriási mérvben vannak átlyukgatva, kivésve, elannyira, hogy nagyszerü folyosók, fedett alagutak, amphitheatraliter alakult sziklamedenczék, diadalkapuk, feltornyosuló diszgulák, szikla-erkélyek, sötét, félelmes, de a mellett mégis vonzó barlangok veszik körül a szemlélőt, ki egyik ámulatból a másikba esik, s nem talál szavakat csudálata kifejezésére; tovább rémletes kőhasadások, egymással egybeköttetésben levő folyosók, oszlopos csarnokok egész tömkelege tárja fel titokteljes, vonzó s mégis visszariasztó meneteit. Ezen sötét, hűs, napsugaraktól ritkán érintett folyosókban pedig lopva-nőszők*, más árnyat szerető növények, mohák s világosság kerülő virágfalon cserények (filices) tenyésznek, mig a sziklák rétegeiből zuzmók, csöngék (campanulák) függenek alá, s más sziklanövények pompálkodnak. Valójában oly szép, oly meglepő a szikláknak ezen műterme, hogy azt leirni lehetetlen. Két egymással szemben álló sziklát az ujabb időben Széchenyi- és Teleki-sziklának neveztek el; a nemzet e nagy halottjainak neve fel van oda esőtől védett helyen irva. Az eszme szép volt, mert ily nagyszerü emlékkő megilleti e nagy férfiakat, mivel ily mausoleumot a világ minden művésze nem képes emelni; szebb és szilárdabb az a világ minden ércz- és kőszobránál, nagyszerűbb minden emlékgúlánál; méltók e sziklák arra, hogy azon két vértanu emlékét őrizzék, kik egyaránt nagyok voltak a hazaszeretetben, kik midőn a hazát rabigába látták hajtva, mert az ősök nagy és szabad hazájában megalázott rabszolgaként élni nem tudtak, saját kezükkel olták el az élet mécsét, csak a szabadság légköréből szivhata éltető tápot. Szentjei a kiszenvedett hazának, tisztelt vértanui az eltiprott szabadságnak, legyen áldott nevetek és emléketek. Azon szent ügy, melyért éltetek és haltatok, győzelmeskedni fog, vezérszövétneketek - melyet a zsarnokság sötét éjében felgyujtátok - fenn lobogand messze századokon át a honfiak előtt s elvezetendi azokat bizonynyal az igéret földére! Régen, midőn e táj magányosabb volt, medvék tanyáztak ezen sziklák üregeiben, onnan ered neve; most az egykor magányban morfondirozó vadállatok által lakott barlangokat gyakran felkeresik boldog szerelmes párok, kik oda a szikla falára feljegyzik nevöket, fel a napot, midőn e helyet felkeresték, midőn itt együtt enyelegve boldogok voltak. Oh, ily nagyszerü környezet alkalmas is a sziveknek átszellemülésére, értem azt, hogy egy ily helyen élni s meghalni is lehet. Csatolom a Teleki és Széchenyi szikláknak képét. Ez azonban csak egyik pontja ezen regényesen nagyszerü sziklahalmaznak, melynek minden szépségét 20 képben sem lehetne előállitani s kellőleg ecsetelni. A Teleki és Széchenyi sziklák látképe. (Rajz. Keleti Gusztáv.) Ugyan a Kerekszékben mintegy 1000 lépéssel alább, a hegy délre néző oldalában van a Jégbarlang. Bejáratán felül egy pontról 8 szótagot tisztán visszamondó viszhang (délre kell fordulni s a szemben levő hegynek irányozni a hangot) van. A jégbarlang bejárata jelentéktelen kis üreg, mely meredek magas sziklafal oldalában nyilik. A barlang maga szintén nem nagyszerü, megjárható hossza legfelebb 120 lépés lehet, folyosója néhol oly szük, hogy csak karcsu termetü egyéniség tudhat áthatolni rajta. Másutt veszélyes szirtüregek felett kell a sikamlós oldalakon tova csuszni. Benn oly hideg van, hogy a hévmérő a legmelegebb nyári napon is 3-4 fokon áll. Ezen, lyukacsos mészkőtuff-sziklákba vésett barlang hátüregeiben mindig van jég, mely akként képződik, hogy a hegyben fakadó ásványos viz a szikla ritka hálózatán átszivárogván, elpárolgása felemészti a hőséget, mit a kivülről vékonyan szivárgó lég nem egyensulyozhatván, nem egészitheti ki azon szükséges hőfokra, hogy a viz cseppfolyós állapotban maradjon, s ekként jéggé alakul, még pedig oly szilárd jéggé, hogy az bajosan vágható, sőt azután sem könnyen olvad, minek ismét természettani oka van, mert a szénsavanyos viz sok ásványrészt olvasztván fel, az a fagyáskor kiválik, függve marad, s egyenlően oszolva összefoglalja a jég szemcséit. E barlang nem csak kirándulási helyül, hanem egyszersmind jégvermül is szolgál a fürdővendégeknek, kik a nyár forróbb napjaiban innen vitetik a fagylaltkészitéshez szükséges jeget.

-- vissza