Régi írások Borszékről -- vissza

Gergely Lajos: Borszék és a borvizes székelyek. In: Magyarország képekben : Honismertető album. szerkeszti Nagy Miklós. Pest. 1870. kiadja Heckenast Gusztáv.

Nem hisszük, hogy a királyhágó két oldalán lenne ember, ki ne hallotta volna valaha hírét a világszerte híres borszéki savanyúvíznek. A ki pedig jó magyar borral vegyítve, vagy a nélkül is, csak egyszer megízlelé: nem hamar fogja feledni azt. A székelyek közönségesen borvíznek nevezik e savanyúvizet, mert ők rendszeresen borral isszák, a csak magára való élést az "uraknak" szokták hagyni, kik nyáron által ott helyben, Borszéken, egészségi szempontból használják. Vessünk egy rövid pillantást azon gyönyörű vidékre, Borszékre, honnan székely testvéreink hordják szét mindenfelé e kitűnő ízű és minőségű savanyúvizet.
Borszék Erdélynek keleti szélén fekszik, Moldva felé, igen közel a tölgyesi szoroshoz. "Gyergyóországtól", a gyergyói lapálytól három órára találjuk, s e fürdőtől a tölgyesi szoros már csak egy rövid órányi távolságra van. Ha az utas Borszékbe akar jutni, a ditró-topliczai országútból (a székely Gyitrónak mondja) jobbra, keleti irányba tér el, a jó karban tartott borszéki úton, mely, csak egy havasi patak mellett menve, csakhamar rengeteg őserdőbe, óriási fenyveseknek örökkétartó árnyai alá viszi a neki-melegedett utazót. Ez árnyas úton mind felfelé hág az ember, míg elért a Komondóház nevű hegy tetejére. E hegytetőről a lábaink alatt terülő, de még igen messze levő Borszék gyönyörű látványt nyújt egy hosszúkás völgyben, melyet azonban csak az éles szem láthat meg minden részleteiben. A komondóházi tetőről leindulván, lankás helyeken ugyan, de folytonosan "löjt" az ember, míg nem a hirdetett forrásokhoz érkezik…
A borszéki út, főleg szép időben, átalán kellemesen, de több helyt meglepően hat az emberre. Az út mellett jobbra-ballra néhol meredek hegycsúcsok emelkednek, s az ezek tetején álló 18-20 öles fenyőfák, mintha nem elégednének meg az elég magas helyzettel, a felleges fölé látszanak kapaszkodni…
Más oldalról helyenként az út mellett feneketlen mélyedések, vízmosta sötét árkok tátongnak, s ezeknek fenekéről a sűrűn felnövő fenyük, onnan kinyúlva, ismét magasra igyekeznek, hogy talán fentebb említett testvéreiknél ők se legyenek alacsonyabbak…
S a természetnek e változatos szépsége így tart mindaddig, míg be nem érkezünk Borszékbe.
De nézzünk kissé vissza a múltra, tekintsük meg röviden Borszék keletkezését, emelkedését, virágzását, stb.
Borszéket, azaz a borszéki savanyúvizet 1773-ban fedezte fel dr. Bánffi Dénes, vadászat közben, kit egy juhász vezetett oda, s mutatta meg neki a forrásokat. A múlt század utolsó felében s e század elején is azonban igen kevesen használták, mondhatni semmi figyelmet nem költött. E rengeteg havasos vidék, két falunak, Szárhegynek és Ditrónak volt s van ma is birtokában; hogy tehát a vízhez jutni s használni könnyebben lehessen: a fenyvesek között egy (szinte két márföldnyi hosszú) utat nyitottak, mely ma már jó rendben tartott országútnak tekinthető. Hogy az utazás ne legyen félelmes, a kétfelől levő őserdőt jobbra-ballra több ölnyire megritkították, kivágták, úgy hogy mostanában elég széles, nyílt hely vezet a forrásokhoz.
Lassanként híre terjedvén, vendégei szaporodni kezdettek; a haszonbérlők nyári lakokat, s e mellett állandó házakat is építettek azon helyre, s így idővel annyira épült, szépült, hogy jelenleg egy kis csinos mezővárosnak tekinthetni. 1850 táján igaz, hogy még csak 60 ház volt építve az oda menő vendégek számára, de azóta még sokat építettek; a közelebbi 10-15 év alatt főleg az építés, csinosítás aránylag a legnagyobb gyorsasággal folyt s foly ma is. A borszéki forrásokról valamivel errébb, nyugot felé, egy falu is van, melyben állandó lakók vannak, mely nem tartozik a fürdői telephez, s melyben van építve az üveghuta is; e huta csupán a víz szállítására szánt czilindereket készíti.
A két nevezett falu (Szérhegy és Ditró, mindkettő Gyergyó északkeleti lapályán fekszik) a fürdőt legelébb egy szászrégeni polgárnak adta ki több évre haszonbérbe, évenkénti hat ezer váltó forintért. A közelebbi években mások bírták, s már harminczháromezer pengőért forintot fizettek s fizetnek most is érette.
A borszéki savanyúvizet 1836-ban nagy veszély fenyegette; ugyanis az ez évben történt földrengés a főkút forrását erősen megrongálta. A következő 1837-ben pedig a villám ütött belé háromszor, mely miatt csaknem semmivé lett, alig tudták helyreállítani; ez alkalommal az eredeti forrásba édesvíz is folyt, mely miatt mindeddig nem kapta vissza egészen elébbi hatalmas erejét.
A főkút éppen a piacz közepén fekszik, mely csinos kerítéssel s fedéllel lévén ellátva, két részre osztatik; egyik feléből, kanták és poharakkal merítvén ki, az ott mulató vendégek szoktak inni; másik feléből három érczcsatornán omlik a kristályszínű borvíz, hol télen-nyáron szakadatlanul töltik a szép székely leányok az elszállításra készített czilindereket. A munka elég gyorsan foly; a munkások egy része mindig az üvegeket tölti, más része parafadugóval látja el ott mindjárt; azután saraglyákon a raktárokba viszik, hol a hitelesítésért czímeres ónlemezzel látják el az "évegek" száját.
A főkúton kívül ezelőtt néhány évvel egy más forrást is fedeztek fel, mely amattól egy negyedórányi távolságra esik a fenyvesek között; ezt erdei kútnak hívják; ízére, erejére nézve a főkúttal megegyezik. - A borszéki vizek általán vasas savanyúvizek s igen sok szénsavat tartalmaznak.
A két ivó-kúton s több kisebb nagyobb, szabadon álló forrásain kívül, van Borszéknek négy tükörfürdője is, melyek mind csinos kerítéssel és fedéllel vannak ellátva. E fürdők között legnevezetesebb a Lobogó, melynek hévmérséklete 6-7 fok között áll. A Lobogó minden oldalról kényelmes és ízléses fürdőszobákkal van szegélyezve; e fürdő vizének színe olyan tiszta, hogy a csaknem egy ölnyi mélységű borvíznek rostélyos feneke is tisztál látszik. - A Lobogón kívül még nevezetesebb a Sáros, mely színétől kapta a nevét, s melyet inkább a bénák, nyomorékok szoktak használni.
Minthogy a borszéki ivó-vizet távolabb is meg lehet teljes erejében szerezni, a vendégek, az ivás s a páratlan havasi levegő élvezése végett, inkább a fördésért mulatnak ott. E fürdőket a mellbetegek, szárazbetegségre hajlandók, a hűlésesek, köszvényesek, az általános gyengeségben levők szoktáők legjobb sikerrel használni.
Borszék azonban fürdői mellett inkább ivó-vizének köszöni annyira elhíresedett nevét.
E fürdő vendégei inkább erdélyiek, de vannak számosan oláhországiak és moldvaiak is; számuk kedvező időjárás alkalmával 1000-1500-ra megy. A fürdői idő: június s méginkább július és augusztus szokott lenni. Sokan úgy is használják, hogy elébb (július vége feléig) Előpatakára mennek, s aztán onnan rándulnak át 5-6 hétre Borszékbe, erősödni.
A közelebbi években a vendégek száma aránylag igen szaporodott, s ezért piaczán a kényelmes vendéglők és gyönyörű fürdői lakok mellett, számtalan fényűzési boltok és sátrak emelkedtek. Az ott-mulatás, Erdély többi fürdőihez képest, sok költségbe kerül; minek főoka az, hogy valamely központtól, nagyobb várostól igen félre fekszik, s e miatt az ember fia mindenben a boltosok és vendéglősök szerfelett borsos pártfogására van egészen szorulva.
De lássunk már a jó székely atyafiakról, kik a borszéki vizet a kis Erdély minden szegletébe, Oláhországba s Magyarországnak nagy részébe elszállítani vállalkoznak. Nálunk épen nincs s a Királyhágón túli Magyarhon innenső felében is kevés ember lehet, ki nem látta volna, vagy ne látná egyszer-másszor az egyszerű borvizest.
A székely köznépnek tekintélyes része él e keresetmódból, mely kedvező időjárás alkalmával meglehetősen kifizeti magát. Gyergyóban, a többek között, inkább Ditró, Szárhegy és Alfalu szokott a borvízzel kereskedni. Marosszékben: Köszvényes, Remete, Bere, Geges, Kibéd, Makfalva; legtöbbet pedig Szent-István, Csókfalva és Atorfalva, mely falukban némelyek egészen a borvízre adták fejöket, ugyanannyira, hogy a földmívelést otthon merőben az "asszonyra" hagyják, vagy éppen elhanyagolják. Kereskedik még a Tordamegyében levő Görgény-Szt-Imre is, mely falu a "Kereszthegy" felé, egyenes irányban, egészen külön úton szokott Borszék felé menni. Csikban, de főleg Háromszékben kevesen vannak, kik e mesterséghez fogtak volna.
A borvízkereskedés természetesen a tavaszi és nyári hónapokban szokott a legnagyobb mérvben folyni. Kora tavasszal, mikor az idő alig nyílik, a borszéki forrásokhoz épített raktárak előtt és körül azonnal beláthatatlan szekér-sereg özönlik: a kész töltényeket onnan felrakogatni. Ezelőtt néhány évvel a czilindereket maguk a szekeres székelyek töltögették meg a maguk számára; ez igen alkalmatlan dolog volt, mert a szegény borvizesnek két hétig is ott kellett ülni, míg a sor elkerült, hogy tölthessen; s ha elkerült is valahára, sok időbe telt, míg üvegeit mind megtöltögette, bedugaszolta, megpecsételte, stb. A haszonbérlők mostanában úgy kívántak ezen segíteni, hogy két nagy raktárt építettek, 500,000 üveg számára, melyekből most a borvizesek egy pár óra alatt megrakodhatnak kényelmesen, mert bármennyien menjenek is, a raktár mind elgyőzi őket. - Minden üveg ára 9 krajczár, a vízért pedig, dugást, pecsételést beszámítva, 2 krajczárt fizetnek.
De tekintsük az utazást. A mint tehát megjelentek s megrakodtak borvizeseink, pár nap alatt már a kolozsvár-nagyváradi, déva-aradi és dézs-nagybányai országutak felé egyenként vagy tömegesen ballagni láthatjuk az atyafiakat… úgy hogy nálunk a tavasz megérkeztét nem a fecskék, de bizonyára a borvizes székelyek hirdetik legelébb. - A bepecsételt czilindereket (melyek rendszerint egy kupás nagyságúak) tengelyekre fektetett hosszú fenyőládákba rakják, még egymás fölibe is, két sorjával, hová azok számára alkalmas "szalmafészkeket" készítenek, mi által a rázástól megóva, kitelhető gyorsasággal szállítják bármeddig, sérelem nélkül. Rendszerint két kis zömök székely lovat szoktak fogni gyékénnyel fedett szekerök elébe, s az üvegek száma közönségesen 200-250-re megy. Üvegeik oly szorosan, oly ügyesen vannak a fenyőládába összeállítva, eresztve, hogy a siculus maga is kényelmesen heverészhet rajtok, s még utasokat, egy-egy pár mázsányi terhet is felrak olykor az üvegekre, a nélkül, hogy veszélytől féltené. Ezt gyakran tapasztaltuk mi is, midőn, mint olyan tanuló-féle emberek, ágyneműinkkel, elemózsiánkkal, ládáinkkal, stb. együtt, döczögtünk le Enyedre, az üvegek tetején…
Bámulatos a székely lovaknak az utazás alatt tanúsított megszokása, jártassága. A borvizes, utazása közben gyakran egy-egy mérföldnyi menetel alatt is alszik a szekerén, a nélkül, hogy lovai szekerét félrevinnék, feldöjtenék, vagy megakasztanák valamely kapufélbe, hídfába, vagy valamely egyébbe. Gyakran lehet látni, hogy 8-10 borvizes szekér ballag egymás után, gazdája mindeniknek alszik, hanyatt dülve az ernyő alatt, s még sem történik egyiknél is semmi baj; a mindig csendes léptekkel haladó pára a szembejövő idegen szekér elől már jómesszire félreállva tér ki, s midőn elhaladt az idegen, a rendes vágásba visszatérve folytatja útját.
A mi a borvíz árát illeti, az a távolság szerint igen különböző. Például itt Marosvásárhelyt és vidékén mely már 3-4 napi utat tesz Borszékhez, 6-10 krajczár egy üveg víznek az ára. (A székely ember nem mérföldekkel, hanem az eltelt idővel, napokkal méri az utat.) Fehérvár-Déva között 15-20 krajczár; Szatmáron, Nagyváradon, Aradon, Temesvártt stb. 35-40 krajczáron kél el üvege a víznek. Ha kérik, a szokott árban (9 kr.), az üveget is eladja; a megmaradottakat visszaviszi Borszékbe s ott becseréli, mert minden borvizes czilinder egyforma, mind a borszéki hutából kerülvén ki. - A kereskedés késő őszig tart, míg a kemény fagyok be nem állanak.
Általán borszéki vízzel kereskednek székelyeink; de gyógyszerül vagy egyéb tekintetben történő külön megrendelés után előpataki, korondi, rákosi stb. vizet is hordanak.
A borvizes székelyek eléggé ismeretesek víg kedélyökről, egyszerű, de sokszor találó élczeikről; a székely köznép világot-látottabbjai - s e szerint míveltebbjei közé számlálják magukat.
A hosszas egyhangú utazás között, mit velük született közönnyel folytatnak, gyakran vallásos buzgó énekeket is hallani tőlük, miket a nagyobb csoportokban utazók egymást serkentve, mély áhítattal énekelnek.

Gergely Lajos

-- vissza