Érdemes elolvasni!

Elsőként egy kis irodalom azoknak, akik szeretik a költészetet

Tóth Krisztina: Állatságok

2007 karácsonyára megjelent egy vékonyka kis verseskötet a könyvesboltok polcain Tóth Krisztinától, emlékeztek, aki a londoni mackók sorozat meséit is írta. Állatságok címet kapta, a versek is a gyermekével való közös játékaik során születtek.
Milu, takin, guvat, sisakos kazuár, narvál, véznaujjú maki, ínia, dzseláda, oposszum, aguti, repülő hal, baribál - csupa olyan név, amely már önmagában nevetésre késztet. A nyelvi humorban bővelkedő kötet tesz is arról, hogy ne bírjuk ki vigyorgás nélkül a velük való ismerkedést. Az ismeretlen, távoli földrészek világába kalauzol minket az ott élő kimondhatatlan nevű állatokról szóló versek segítségével. Harminc vers mutat be harminc állatot, melyeknek kis jeleit a tartalomjegyzék előtti utolsó lapon egy világtérképre is elhelyezte a jobb tájékozódás kedvéért az illusztrátor.
Madarak, halak, rágcsálók, emlősök, vízi- és szárazföldi állatok kerülnek a rímekbe, melyek hol viccesen írják le az adott állatokat, vagy valamely tulajdonságuk alapján az állat helyzetébe képzeltetnek bennünket.
Míg egyes versek kifejezetten szórakoztatóak, vidámak, mások sokkal felnőttesebb problémákkal ismertethetik meg az olvasókat: így például a Sisakos kazuárról vagy a Lajhárról szóló versek a beilleszkedési problémákba vagy a túlhajtott, rohanó életvitelbe már belefáradt szülőknek és gyerekeknek jelenthetnek nagyobb élményt, míg a Nerválról, a Szurikátákról, a Takinról és a Miluról szóló darabok a hagyományos rímek szerelmeseinek okozhatnak örömöt.

(„Ami kevés milu maradt, / az mind idegenbe szakadt. / A fogság nem túl felemelő, / de sok fű van és fele meló.” - szól a Milu utolsó versszaka)

míg a különös rímjátékok kedvelőit örvendeztetheti meg az Áje-ájéról, a Szurikátákról, a Baribálról, a Babirusszáról vagy a Vombatról szóló versek

(„Hogy az irodalom / a lelkére hogy hat, / nem tudni. Rovaron / éldegél a vombat. // Elég nyugodt állat, / úgy hat kilót nyomhat. / Tilos a vadászat / és rádobni bombat!” - szól a Vombat-vers utolsó két strófája;

„De ha kígyó jön vagy sas, / a séta nem alkalmas. / Egy percig se szórakoznak, / elbújnak a szurikáták.” - hangzik a szurikátákról szóló vers vége.)

Valamennyi verses oldalt a versben megnevezett állat ábrázolásával díszített oldal teszi teljessé, közös élményként meglehet keresni az összefoglaló térképen az egyes állatokat. Kedvcsinálóként még a Takinról szóló verset ajánlom figyelmetekbe:

Ha fekete csíkot látsz valakin
és zerge az illető,
akkor ő egy tibeti takin,
ez biztosra vehető.

De ha kétely maradt benned,
akár csak egy csipet,
elég lesz tőle megkérdezned:
lakóhelye Tibet?

Ha ő hűvösen bólint erre,
valóban egy takin,
mert hogy nem sima tulokzerge
az látszik valakin...


Varró Dániel: Szívdesszert

Ha kérdőre vonják a tiniket, ismernek -e kortárs költőt, ő az, akit emlegetnek, a "varródani". Mindannyiunk jó ismerőse, aki alig múlt húsz, amikor megjelent első verseskönyve Bögre azúr. Néhány év múlva megjelent verses meseregénye a Túl a Maszat-hegyen címmel. A 30. születésnapjára kaptuk a Szívdesszertet. Ez a szerelem külső és belső színhelyeit veszi számba, mint egy kis szerelmi kisenciklopédia. A kapualjakat és mozikat, strandokat, reggeleket, estéket, féltékenységet, boldogságot. Ezúttal a könnyed, játékos hang mellett kis keserűség is akad. Amikor pedig az ember már kellően átérez, és belegondol, magában sűrűn bólogat, akkor persze Dani gondoskodik róla, hogy mindig legyen valami, ami a súlyos érzelmeket kissé feloldja. Hiszen ki ne mosolyodna el azon, amikor a lábjegyzetben hasznos tanácsokra bukkanhat– elvégre mindig jól jöhet, ha tudjuk az okait és módjait egy hűtőégő kicserélésének.
Kis ízelítő a könyvből:

sms

" azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok
kedvesem esve
vágyak dobálnak partra
kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek"


- mese kicsiknek -


Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát

Ha tehetném ezt a képeskönyvet minden könyv és meseszerető gyermek polcára oda varázsolnám.
Gyönyörűek benne a képek, és amiről szól, az akármelyikőnkkel megtörténhet.
Két jóbarát elválásáról szól a mese. Hogy érezzük magunkat ha elveszítjük a legjobb barátunkat? Valószínűleg nagyon sokan átéltetek már hasonlót mint a kis rózsaszín elefánt. Egy költözés egy világ összeomlását jelentheti, és bizony ehhez erősnek kell lenni.

Lackfi János: Kövér Lajos színre lép

Kövér Lajosról, először a Nők lapjában olvastam, a meseoldalon. Már ott is megtetszett az illusztráció különös mély színe, ez valami más , gondoltam. A címe pedig sugallta, lesz itt derű is bőven. Elolvastam, nagyon megtetszett és abban a pillanatban eldöntöttem, ha legközelebb pénzhez jutok, megveszem magamnak. Nagyon jó kézbe venni ezt a könyvet , egyik legjobb gyermekkönyv, amivel az utóbbi időben találkoztam.

Kövér Lajos olyan kövér ember volt, hogy akkora ágyban fért csak el, mint egy repülő. Nem ehetett kisebb asztalról, mint egy ház. Mert ha annál kisebb és gyengébb asztalról evett, hát elég volt rákönyökölnie, és reccs, az asztallábak elroppantak, mint a hurkapálcikák.
Az utcát, ahol lakott, róla nevezték el. Mégpedig azért, mert szinte az egész utcában nem élt senki más, csak Ő, Kövér Lajos. Egy barátja viselt rá gondot, akit Sovány Lacinak hívtak. Lacira mindig számíthatott, lement a boltba tejért-kenyérért-párizsiért, és ráadta a pizsamát Kövér Lajosra, amikor már azt sem tudta felvenni. A sok mozgatástól, cipekedéstől Sovány Laciból idővel tagbaszakadt, izmos ember vált, akire felfigyelt Súly Elemér, a súlyemelőedző. Így aztán a barátok egy súlyemelő-világbajnokság kellős közepén találják magukat, majd kisvártatva felbukkan egy csomó nemzetközi hírű súlyemelő, egy csomó lepotyogott kőműves, egy csomó óriás méretű tarka zokni, egy könyékig olajos autószerelő, no meg egy fehér ló...

- nagyobbaknak -

Békés Pál: Lomtalanítás a Fehérlófia utcában

Mindenki látott már lomtalanítást. De olyat, mint a Fehérlófia utcai? És mindenki kutatott már a limlom közt. De hogy mi az igazi kincs a lomhalomban? Azt csak egyvalaki tudja, a szomszédom. Egy nyugdíjas borz.
A történetben a lomtalanítás során kiderül, hogy igaz lehet a mondás, miszerint az "Egyik ember szemete a másik ember kincse." És ezt egy könnyen szállóigévé rögzülő mondat is alátámasztja: "Jó lesz az még valamire!" A mesében központba kerül végül egy gyönyörű, árválkodó fél tálca, mely mindenki figyelmét elkerüli, a nyugdíjas borzét kivéve. És ez a különös, zárkózott öregúr végül megtanít minket, hogy a tárgyaknak a vitathatatlan, praktikus funkciójuk mellett van egy másik, legalább annyira fontos tulajdonságuk is: az, amit a tárgyak lelkének szoktunk nevezni. Ez magába foglalja egy tárgy múltját, szépségét, történetét.


Kiss Ottó: A terepasztal lovagjai

Mindig felcsillan a szemem, ha Kiss Ottó neve hangzik el valahol, nem tudom feledni a Csillagszedő Márió és az Emese almája kis kötetek különleges hangú verseit, elgondolkodtatóak és humorosak egyben. Előbbit sehol sem sikerült beszereznem magamnak, ám nemrég megjelent hangoskönyvben a kettő együtt, amitől aztán nagyon boldog vagyok. Hiába a könyvtár,szenvedélyes gyűjtő vagyok.

És most itt van egy regény, izgalmas, fordulatos történettel, amelyben a szerző a középkori lovagregény ifjúsági köntösbe öltöztetésére törekszik. Remélem a 8-12 évesek szeretni fogják.

A történet a következő : A Bodza utca környékén élő fiúk, Dodi és Szálka léghajót készítenek, amellyel meghódítják a földet, a vizet és a levegőt, sőt a szépséges Fáber Lili szívét is. Grigorján Adorján, az események krónikása cserébe lovaggá üti a fiúkat és beavatja őket a titkos terepasztal társaságába. Mialatt az olvasó is megismeri az Ős Lovag és a terepasztal történetét, titkos tanok tudójává válik, s a könyv utolsó lapjain meglepő felismerésben lehet része.

Berg Judit: Rumini

Tavaly a Nemzetközi Gyermekkönyv Tanács az év köyve díjjal tüntette ki ezt a kalandregényt, amely már örömömre az én polcomon is ott sorakozik sok más, jó gyermekkönyv mellett. Sajnos eddig még nem volt időm elolvasni, de nagyon jókat hallottam és olvastam róla. Ezért merem ajánlani Nektek, kisiskolásoknak is. Volt egy szülő, aki azt mondta a gyereke Ruminire bukott fejjel alszik el. Remélem meghódítja az olvasni nem szerető gyerekeket is ez a történet. Akinek tetszett, az ősztől a második részt is keresheti a könyvtárban, könyvesboltokban.

Rumini egy kisegér, nem amolyan lyukat rágó, macskától félő háziasszonyok réme, hanem olyan, mint egy igazi kisfiú. Egérváros kikötőjében őgyeleg és csavarog, (a történet elején még apátlan-anyátlan utcagyerek, aki nagyra vágyik) s a helyi egérbandához szeretne tartozni. A bandába szerencsére nem veszik be, viszont felfogadják őt hajósinasnak a Szélkirálynő nevű tengerjáró vitorlásra, és innentől nincs megállás. Kezdődnek a kalandok. Amúgy jóravaló, agyafúrt, mindenre kíváncsi és rettentő jó kedélyű lurkó. Meg persze kicsit lusta, és imádja az édességet.

Jó olvasást!

Láng Edit