LÁSZLÓ GÁBOR
 1896-os fonyódi
 NAPLÓJA

megvásárolható
a fonyódi könyvtárban
Szent István u. 29.
85/560-033
további információ:
Varga István

 

 

A könyv mérete: 16 x 23 cm; terjedelme 128 oldal; melléklete 33 fénykép.
A napló kiegészítve 126 lábjegyzettel, angolul a teljes napló és a jegyzetek összefoglalója.
 

Tartalom:
Ajánlás; Bevezetés; László Gábor élete és munkássága, irodalmi munkáinak jegyzéke;
Magyar Millennium 1896; Fonyód-Bélatelep; László Gábor 1896-os fonyódi naplója;
Képmelléklet; Részletek a naplóból; Képek jegyzéke;
Diary by Gabor Laszlo in Fonyod, 1896 + angol nyelvű jegyzetek; Irodalom

Recenzió a Magyar Nemzetben
2009. február 21. szombat 35. oldal

A könyv egyik fejezete:

Bevezetés

 Talán nem haszontalan elmondani, e Napló hogyan is vált közkinccsé, milyen úton került végül a Balaton legszebb pontjára s lett egyik legbecsesebb dokumentuma a fonyódi helytörténeti gyűjteménynek?

(A további sorok személyes hangvételért a Tisztelt Olvasó szíves megértését kérem.)

 Akkor, amikor az Ezeréves Magyarországot ünnepelte hazánk, egy 18 éves fiatalember – László Gábor – sógorának fonyód-bélatelepi villájában töltötte a nyár két hónapját június 12. és augusztus 12. között nővérével és unokaöccsével együtt. A később tudományos pályát befutott ifjú – mint ahogyan tette évek óta – szorgalmasan írta Bélatelepen is Naplóját. Két világégés is közrejátszhatott abban, hogy a Naplók egy része eltűnt, azonban – szerencsés módon – annak az időszaknak a bejegyzései, amelyek a fonyódi nyaralást örökítik meg 1896-ban, fennmaradtak, átvészelték az elmúlt 112 évet, s László Gábor unokájánál találtak megnyugvást.

A birtokunkban lévő Napló a 229. lapoldalon kezdődik, az első bejegyzés Budapesten, 1896. április 20-án kelt, az utolsó a 315. oldalon lévő – szintén fővárosi – 1896. október 31-i dátummal. A fonyódi oldalak a 255. és a 284. lapok közé esnek.

 László Gábor unokája - Priscilla Stansfeld - Angliában született, sorsa úgy alakult, hogy a magyar nyelvvel nem került közelebbi kapcsolatba. A hozzákerült iratcsomóról – különféle levelek, s köztük a Napló - semmit nem tudott, bár erősen érdeklődött irántuk, hiszen izgatta a család múltjának e titokzatos szelete. Barátnője, Val Inwood, aki rendszeresen járt Magyarországra, felajánlotta segítségét. Kaposvári lakóhelyén ugyanis a szomszédjában lakik dr. Farkas József, aki nyugdíjas éveit megelőzően a Kaposvári Főiskola angol és francia szakos tanára volt. A Napló hozzá került, s Priscilla kérésére lefordította angolra, hogy számára is érthető legyen, hiszen teljesen ismeretlenek voltak számára nagyapja írásai. A Naplót dr. Farkas József - igazi lokálpatriótaként, Komáromi Gabriella főiskolai tanár közreműködésével -, annak somogyi, fonyódi vonatkozásai okán felajánlotta a kaposvári Megyei és Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményének fénymásolásra. Azon a napon, 2007. augusztus 29-én – mindettől teljesen függetlenül, mondhatni „véletlenül” – én is felkerestem a könyvtárat, s a kollégák azonnal felhívták figyelmemet legújabb szerzeményükre. Ezzel elindítottak egy folyamatot, amely a Napló fonyódi bejegyzéseinek digitalizálását, a háttér kutatását foglalta magában. Időközben megismerkedtem dr. Farkas Józseffel is, aki - hogy-hogy nem – hosszú évtizedek óta Fonyódon tölti a nyarakat, s rendszeresen azon a környéken sétált, ahol e Napló mindennapjai játszódnak. Akkor, amikor Priscilla ismét Magyarországra látogatott, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol nagyapja megfordult, természetesen Fonyódra is eljött. Dr. Farkas József hathatós közreműködése és önzetlen segítsége folytán a fonyódi kirándulás alkalmával Priscilla Fonyód városának ajándékozta a Naplót, amely magában foglalja László Gábor itt eltöltött két hónapjának minden apró örömét s bosszankodását, Fonyód természeti szépségei iránt érzett csodálatát, a kalandozások felfedezésekkel teli izgalmát és – ne feledjük, egy közel 18 éves fiatalemberről van szó – szívet fájdító szerelmi bánatát. Ugyanakkor Priscilla – átérezve egyediségét - hozzájárult ahhoz, hogy a Napló fonyódi sorai közkinccsé váljanak, s kiadásra kerüljenek, gazdagítva helytörténetírásunk szépen gyarapodó dokumentumait.

 A Napló egyes megjegyzéseihez jegyzeteket fűztünk annak érdekében, hogy olvashatóbb, érthetőbb, a nagyközönség számára „fogyaszthatóbb” – s szándékaink szerint - élvezetesebb legyen a szöveg, amely azonban önmagában is megállja a helyét. Igyekeztünk megvilágítani az idegen hangzású kifejezéseket, a felbukkanó személyekről (családtagokról, osztály- és kortársakról, rokonokról, ismerősökről) eligazítani, érdekes kiegészítésekkel többlet információhoz juttatni a kedves olvasót azért, hogy a lehetőségekhez mérten teljes körű képet kapjon a László Gábor környezetéhez tartozókról.

Reményeink szerint a millennium időszakának Fonyódját, a fürdőkultúra hajnalán éppen csak ébredező, alig hatszáz lelket számláló kis halászfalut egyedülálló szemszögből bemutató sorok hozzájárulnak ahhoz, hogy mind teljesebbé váljon városunk múltjának feltárása. Természetesen László Gábor fonyódi két hónapja bizonyos szempontból elszigetelt volt, hiszen nem a faluban, nem a falusiak között élt, de kirándulásai, egy-egy elejtett megjegyzése kiegészítik eddigi ismereteinket. Ugyanakkor cáfolják azt az elterjedt – mondhatni, negatív töltetű - nézetet, hogy a bélatelepi villatulajdonosok egymással nem érintkeztek, elszigetelt, magukba forduló életet éltek (minden bizonnyal a falusiakkal volt lazább a kapcsolatuk).

 További kutatásokat is végeztünk, és Bélatelep alapítójának, Szaplonczay Manó doktornak 1896-ban íródott kis könyvéből néhány Fonyódra, Bélatelepre utaló, a témához kapcsolódó részletet illesztettünk a Napló bejegyzéseihez. Ezen kívül a Somogy és a Somogyi Újság című vármegyei lapok egy-egy 1896-os fonyódi hírével igyekeztünk színesíteni és elősegíteni a korabeli hangulat minél sokoldalúbb bemutatását. Miután László Gábor rendszeresen kitért az éppen aktuális időjárás bemutatására, az egykorú források felhasználásával – illusztrálásképpen - mi is ezt tettük. A fent jelzett sorokat a Naplótól elválasztva, de a szövegtörzsbe ágyazva tesszük közzé.

 A Napló bejegyzéseinek köszönhetően – mondhatni – szenzációszámba menő felfedezést tettünk, hiszen kiderült, a világhírű portréfestő lombosi László Fülöp – akinek a Magyar Nemzeti Galéria 2010-ben életmű kiállítást szentel – két hetet Fonyódon töltött, mi több, képeket is festett itt. Mindezekről az izgalmas napokról is föllebbentjük a fátylat, s kutatómunkánk eredményeképpen kiszínezzük a művészettörténet írás néhány fehér foltját.

 A szöveges kiegészítések mellett gondot fordítottunk arra is, hogy képekkel is színesítsük a Naplót, így a Képmelléklet sok-sok érdekességet rejt László Gábor fonyódi és környékbeli kalandozásaival, az itt eltöltött két hónap megannyi történésével kapcsolatban.

 A Napló átírásánál az eredeti helyesírást meghagytuk, hiszen így hitelesen, hűen tükrözi a kor írásmódját, békebeli hangulatát, s bízunk abban, hogy nem nehezíti meg az olvasást. Célunk mindenféleképpen az volt, hogy egy az egyben adjuk vissza – mintegy „időutazásra” híva a Kedves Olvasót – a Millennium időszakának érzésvilágát.

Munkánkban előbb László Gábor életéről és munkásságáról olvashatnak. Később az 1896-os Magyar Millenniumról és Fonyód-Bélatelepról adunk rövid áttekintést, majd ezek után következnek a Napló - jegyzetekkel kiegészített - fonyódi bejegyzései, majd a kapcsolódó képek. Ezt követően – Farkas József jóvoltából – a Napló angol fordítása.

Szándékunk az, hogy Fonyódon - a magunk módján - méltóképen állítsunk emléket dr. László Gábornak, aki talán szándékoltan az utókornak tartogatott soraival unikális módon őrizte meg számunkra a korabeli Fonyódot.

 Legyen áldott dr. László Gábor emléke!

Részletek a Naplóból:

Fonyód, ’96. június 13. szombat

Egy igen kellemesen átaludt éj után meglehetős kellemetlen időre ébredtem. Nyugati széllel nagy eső zörgetet ablaktábláimon és ez az idő mintegy 10h-ig tartott, erre kissé kitisztult, úgy hogy d. u. már el is mehettem járni. Le akartam menni egy homok-szakadéknál a víz mellé, de nem juthattam le, a hegy aljában ugyanis egy út van kivágva, és annak meredek oldalfalán nem juthattam le. Vissza kellett mennem az egész meredek utat, csak estefelé mentem le Ilonával és a kicsivel egy újonnan készített szerpentin úton a víz mellé, ahol folyvást szél fuj. Egy másik úton jöttünk vissza, mely messzebb van ugyan, de jóval kényelmesebb, mint emez. - Megkezdtem Jókai M.-nak „A kalóz-király” czímű regényét. - Levelet írtam Sándornak, papának és mamának.

Fonyód, ’96. június 14. vasárnap

Mindig csak szél hallatszik, a víz zúg, a hab omlik, a fák suhognak és csak szél söpri a homokot egyik helyről a másikra. – Lenn voltam ismét, ezennel egyedül a víznél. – A partot óriási kő és kavics-halmok borítják, melyek majd’ mindegyike vulcani-jellemmel bír. Megkövesült kis csigahéjak, kivetett halak, apró kígyók lepik el a partot. Az erdőben is voltam 2-szer és egy pár növényt szedtem, nem mintha nem lettek volna már meg, de most kivált a szép préselésre és conserválásra helyeztem a fősúlyt. Nem győzök eléggé gyönyörködni a szép kilátásban, mely ablakomból nyílik. Szemben látom Szigligetet, Badacsonyt és Csobáncz-ot, mind megannyi költői nevezetességű hely. - Ebédre nálunk voltak Bolváryék - D. u. átmentünk Bolváryékhoz és ott maradtunk 5h-ig. Erre hazajöttünk ozsonnálni, azután Ilona elment Bolváry-ékkal a tó mellé, és mint később megtudtam csolnakáztak is, míg én itthon maradtam és a hosszú öntözőcsővel megöntöztem a kertnek ház előtti részét. Épen akkor értem le a partra, mikor a csolnakokból kiszáltak. Most oly nyugott a tó mint egy tükör, a hold vékony sarlójában egy csillag ragyog, és a halászok csolnakjai mint parányi pontok ringanak a nagy vízen. – blopp! Egy átkozott szúnyog épen író jobb kezemre ült. - De meglakolt! Mellettem lévő szobában a kis gyermek kurjongása és nyafogása hangzik, mibe a vetkőztető és mosdató mamája és dajkája hangja, kik minden este valóságos harcot vívnak vele, vegyül. -

******************

A Somogyi Hírlapban 2009. január 5-én megjelent cikk szövege.

Millenniumi múlt első kézből
ÉVSZÁZADOS NAPLÓ Fonyódon pihent és képet is festett a később világhírű művész
Nem csupán lokálpatriótáknak pótolhatatlan élmény, hanem művészettörténészek is elámulhatnak László Gábor 1896-os fonyódi naplóján.

Füleki Tímea
Páratlan részletességű helytörténeti anyag, korhű írás a magyar földtani intézet későbbi igazgató-helyettesének tollából és nem utolsósorban egy szerelmes ifjú vallomása a Fonyódról legutóbb napvilágot látott kötet. Varga István helytörténésznek a településről szóló hatodik könyve igazi unikum.
László Gábor, neves geológus, a Magyar Királyi Földtani Intézet későbbi igazgatóhelyettese, 18 éves korában töltött két hónapot Fonyódon sógora bélatelepi villájában. Mint mindig, a Balatonon is naplót írt, a 112 éves írás szövegét érintetlenül adja közre a könyvben Varga István. A szerkesztő hosszas utánajárás eredményeként lábjegyzetek sokaságában egészíti ki a kutatás során előbukkanó érdekes és értékes információkkal az anyagot, melyet a napló angol fordítása is kiegészít. Ez utóbbi elkészítésében a legkevésbé sem lehetett könnyű dolga a kaposvári Farkas József nyugalmazott főiskolai tanárnak, az ifjú László Gábor ugyanis a kor írásmódjának, szóhasználatának megfelelően, helyenként már-már irodalmi fordulatokkal, napjaink kommunikációjától sajnálatosan távol álló választékossággal írt hétköznapjairól. A nyaralás személyes élményei szinte magától értetődően rajzolják meg a korabeli Fonyód történetét, a kétesztendős, nívós bélatelepi villasort, mely az akkor hatszáz lelkes halászfaluhoz, Fonyódhoz kapcsolódott. Megelevenedik az élet a fürdőház körül, a kabinoknál, a víz melletti „homok-szakadék” meredek oldalának környéke, a még szinte érintetlen „várhegynek nevezett dombtető” csendje. Olvashatunk a déli vasút fejlődésének bizonyos mozzanatairól, ám a Pestről érkező levelekből idézve a grandiózus millenniumi kiállításról is.
– Igazán ritka a környéken, hogy egy település ilyen részletességgel ismerhesse történetének egy szeletét a millennium időszakából – fejtette ki Varga István, akit a naplóban felbukkanó minden szereplő további szálak felgöngyölésére ösztönzött. Így volt ez Körmendy Böskével is, aki iránt teljességgel reménytelen szerelemre gyúlt Fonyódon László Gábor, a végzős gimnazista. Amennyire másutt fellelhető adatokkal nagy biztonsággal igazolható volt egy-egy felbukkanó ember kiléte, legalább annyira tűnt elsőre hihetetlennek László Fülöp említése. A művészettörténet számára sem volt tudott, amit Varga István a napló feljegyzéseiből kiindulva alátámasztott. A később világhírű művész, akinek udvari portréfestészetét Van Dyck mellett tartják számon, a legnagyobb világi és egyházi méltóságok arcképeit készítő László Fülöp nemcsak nyaralt, hanem alkotott is Fonyódon. A fonyódi helytörténész bizonyította: a városban készült Hulló levelek című képe. A naplóban számos feljegyzés szól a bejegyzéseket író, tizenéves fiatalember László Fülöppel közös programjairól, sétáiról.

Az angol unoka nem tudta, mit őriz
A naplót László Gábor magyarul már egyáltalán nem tudó unokája őrizte eddig Angliában. Az ismeretlen és ezáltal titokzatos iratok feletti kíváncsiság az oka: a szöveg Farkas Józsefhez jutott azzal, hogy fordítsa angolra. A kaposvári tanárnak köszönhetően került a 19. századi írás a megyei könyvtárba, ahol éppen fénymásolták azt, amikor Varga István ott járt és tudomására jutott a páratlan ritkaság léte. Az unoka a közelmúltban Fonyód múzeumának ajándékozta a napló eredetijét.

 

A Fonyódi Hírmondó 2008. októberi számának Kultúra rovatában jelent meg az alábbi újságcikk:

Egy régi napló könyv alakban

Fonyódon írta a híres geológus ifjúkorában

 Szerkesztőségünkbe eljutott a hír, miszerint Varga István révén újabb könyv jelenik meg Fonyódról, ennek jártunk utána, megkerestük a Fonyódi Kulturális Intézmények igazgatóját.

 - Úgy hallottuk, újabb könyvön dolgozik, igaz-e a hír?

- Így van, a közeljövőben, reményeim szerint még ebben az évben fog megjelenni a hatodik kötetem Fonyódról. Már a nyomdában van az anyag, s ha minden jól alakul, akkor karácsony előtt kézbe vehetik az érdeklődők.

- Milyen könyvről van szó? Újabb kutatási anyag került a látókörébe?

- Egy nagyon izgalmas és szép történet végére kerülhet pont a könyv megjelenésével. A Millennium időszakában, 1896 nyarán egy budapesti, nem egészen 18 éves fiatalember Fonyódon töltötte a nyár nagy részét sógorának bélatelepi villájában. Mint korábban és később is, rendszeresen naplót vezetett a napi történésekről, s ezt a szokását Fonyódon is megtartotta, minden áldott nap bejegyzés került a lapokra.

- Ki volt ez a fiatalember?

- László Gábornak hívták, és a sors érdekes fordulata, hogy ő később neves geológus lett, lexikonok, folyóiratok emlékeznek meg a tevékenységéről, évtizedeken keresztül volt a Magyar Kir. Földtani Intézet igazgatóhelyettese. Fiai is sokra vitték, irodalommal tudománnyal foglalkoztak, ketten piarista szerzetesek lettek.

- Csak nem azt akarja mondani, hogy ez a napló előkerült?

- De bizony! S még hozzá micsoda kalandos úton jutott el hozzám! László Gábor leánya Angliába ment férjhez, s az ő hagyatékának volt a része. Gyermekei már nem beszélnek magyarul, így a naplóval sem tudtak mit kezdeni, ezért egy ismerőssel lefordíttatták angolra. Én pedig a napló kaposvári illetőségű fordítójával vettem fel a kapcsolatot, miután egy tavalyi könyvtárlátogatás során az ottani kollégák – ismerve ez irányú törekvéseimet – felhívták figyelmemet az általuk éppen lefénymásolt naplóra. A napló fordítója, Farkas József korábban a főiskolán tanított angolt és franciát, ő is nagyon sokat segített.

- Mi történt azután, hogy tudomást szerzett a napló létezéséről?

- Előbb a fénymásolatról készült fotók kerültek hozzám. Néhány hónapnyi, éjszakába nyúló munkával a kézzel rótt fonyódi bejegyzéseket átírtam számítógépre. Ezek roppant érdekes írások, nem győzöm hangsúlyozni, micsoda értékes anyagról van szó, mondhatnám, hogy szenzációszámba menőről. A fürdőkultúra kialakulásának hajnalán, a villasor létesítése után két esztendővel még sok minden éppen készülőben volt Bélatelepen, akarva-akaratlan ezt az időszakot örökíti meg a napló.

- Mondana egy példát?

- Hogyne, talán a legszemléletesebb: amikor júniusban a család Fonyódra jött, még Bogláron le kellett szállni a vonatról, onnan pedig kocsival átdöcögni Bélatelepre. Július végén a főhős már lesétált a fonyódi vasútállomásra, és átvonatozott vásárolni Boglárra, hiszen időközben megnyílt a Kaposvár-Fonyód közötti vasútvonal, s elkészült az állomási épület is. Sok ilyet lehetne még sorolni a fürdőházaktól a sétányokon keresztül egészen az utakig.

- Nem túlzás azt állítani, hogy szenzációs az anyag?

- Semmiképpen nem! A napló bejegyzéseiből például kiderül az is - erről eddig nem tudott sem a művészettörténet-, sem a fonyódi helytörténetírás -, hogy a szomszédos villában két héten keresztül egy később világhírűvé lett magyar festőművész nyaralt, aki a napló bejegyzéseiben rendszeresen megjelenik. A napló írójával együtt kirándultak, fürödtek. A festő fénykorában a korszak legelismertebb művésze volt, uralkodók, politikusok, arisztokraták keresték kegyeit. Nevét most még hadd ne áruljam el, sok-sok óra kutatás eredményeképpen kirajzolódik az ő élete és fonyódi kötődése is, csak éppen annyit említek, hogy képet is festett Bélatelepen. A részleteket a könyvből megtudhatják a kedves olvasók!

- Egyre kíváncsibbak vagyunk!

- A naplót a könnyebb olvashatóság érdekében jegyzetekkel láttam el, így szándékaim szerint fogyaszthatóbb lesz a nagyközönség számára, hiszen ezek a kiegészítések eligazítanak a családtagokról, barátokról, szomszédokról, ismerősökről, úgy gondolom, érdekesebb lesz általuk a könyv. Sőt, Szaplonczay doktornak az év nyarán megjelent könyvéből kapcsolódó részeket is illesztettem a bejegyzések mellé, így fokozva a korabeli hangulatot, amelyet a képmelléklet és az angol fordítás tesz teljessé.

- Van-e a történetnek csattanója?

- Sok mindent említhetnék, de talán a leglényegesebb: a naplót az unoka – látva nagyapja emlékének megbecsülését – Fonyód városának adományozta.

 Köszönjük az információkat, izgalommal várjuk a könyv megjelenését, amely minden bizonnyal érdekfeszítő olvasmánya lesz a fonyódiaknak.

Szerk.