Noszlopy Antal 1848-49. évi naplója
Fonyódi vonatkozások.
Magyar Országos Levéltár Mikrofilm 3331. sz. 3. kötet. p. 14-16.

"Pénzünkhöz jutva, a következő éjszaka, előre Marczaliból kihozatva a szükséges parasztöltönyöket, anélkül, hogy Pál öcsémen kívül családom bármelyikétől elbúcsúztunk volna, szekeren elhaladánk az általam kijelölt Balaton Somogy oldaloni partján, s déli 12 órára F.[onyódi] hegy tetejébe voltunk, hol megállapodva e hely hadi szempontbóli taglalásába mélyedénk, minden, még balsorsunk legkisebb percei is hazánk boldogítása nagy czéljának szentelvék s minthogy ez olly becses találmány, melynek a haza fog egykor, mint legdrágább kincsének örvendeni, érdemesnek: sőt polgári kötelességemnek tartom az utókornak, - ha már élni megszünendnék is, - használatára leírni s lelkem minden öröme s vágyaival ajánlani - e czím alatt: F.[onyódi] vár terve. Ha van széles hazánk határain belöl hely, melly Komáromon kívül - sőt ezt is belé foglalva - természeti fekvése s előnyeinél fogva, eggyiknek sem enged maga felett elsőséget; bizonyára ez az, mi az alább leírandó okokból kézzel foghatóvá váland. Ez ugyanis egy hegy, mellynek minden oldala szőllő plántákkal van beültetve, területe 1000 holdnyira magassági terével könnyen számítható. Előtte délre B[alaton] mérföldekre terjedő posványa, háta mögött északra a tövénél kezdődő roppant B[alaton] tava fekszik - Keleti oldalán egy pár szekér útnyi térség, valamint nyugotin nyúlik el keskenyen. Már most azt kérdi valaki miért lehetne itt bevehetlen várat építeni? Azért, mert a jobb és baloldali úton, zsilipek csináltatván, annyi vizet lehet körüle árasztani, mennyi annak hozzá férhetetlenségéhez kívántatik. Előnyéül, mint említém, szolgál szántóföldnek, kaszálónak használható területe, hátrányára az előtte s hátamegetti víz - bevehetlensége mellett szól még a B[alaton] víz mélysége, s posvány terjedelme, és ami a váraknak fő kelléke az, hogy közelébe nem csak hegy, de dombocska sem látszik, melyről megtámadhatása sikerrel megkísérelhetnék. Környezete bármelly oldalról tekintve, az ellenség részéről isten tudja hány pár ezer embert venne igénybe! Forradalmunk alatt, mint tudjuk, Tihany hegy nézetett ki egy új vár-erősség pontjául a nemzet részére, mellynek felépítési terve elkészítésére, derék hazánk fia, Gál ezredes lött többek közt megbízva, s ha jól emlékszem, terve elvileg elfogadtatott: holott ki e tájjal esmerős, láthatja, s tudja, Tihany közelében ama kenyér- és süvegcukor idomú bérczeket, mellyekről minden időben bombáztathatik. - Itt ez akadály sem forog fenn, - a ki ennek közelébe akar jutni, egyedül vizen - de bizonyos tönkre jutásával tehetné. E titkot mélyen rejtegetém keblembe, mert nem akarám, hogy életem megmentésével bár, elleneink azt felkarolják - hisz ez árulás lenne, melynél aljasabb bűn földön nem létezik - de azon remény esetre, ha ég, letiport hazámra szebb napokat derítene, újólag felemlítendem, azon meggyőződéstől vezéreltetve, ha élek - miszerint szakértők vizsgálatából kitűnőleg hazám oltárára páratlan kincsű felfedezést tettem."

***

Noszlopy Antal (Vrácsik, 1812 – Pápa, 1890. nov. 20.): ügyvéd. Gáspár testvérbátyja. Somogy vm.-ben, Vrácsikon volt birtoka. 1848. szept -ben nemzetőr hadnagy, a somogyi népfelkelés tisztje. Később a honvédelmi min.-ba osztották be. 1849. ápr.-ban ismét a somogyi népfelkelők egyik vezére. A szabadságharc leverése után Bónis Sámuellel és Sárosi Gyulával, a Ponyvára került Arany Trombita szerzőjével bujkált az Alföldön. – Az 50-es évek közepén elfogták, de rövid fogság után elengedték, ettől kezdve visszavonultan élt. – M. Noszlopy Antal visszaemlékezései (szerk. és bevezette Vörös Károly, Századok, 1953).

Noszlopy Gáspár (Vrácsik, 1822 – Pest, 1853. márc. 3.): szabadságharcos. 1848. szept.-ben mint Somogy vm.-i szolgabíró a megyei népfelkelés egyik szervezője. 1849. febr.-ban bátyjával, Antallal együtt Debrecenben tervet dolgozott ki D-Dunántúl felszabadítására. A tervet elfogadták, és a két testvér 1849. ápr.-ban hozzáfogott a végrehajtáshoz. ~ három hónapra felszabadította Somogy vm.-t, de a cári csapatok előrenyomulásának hírére 1849. júl. végén harcolva Komárom felé vonult vissza. A fegyverletétel után 1850. ápr. ig bujdosott. Ekkor elfogták. Pesten hadbíróság elé állították, de még az ítélethozatal előtt megszökött. Kapcsolatba került Mack József volt honvéd ezredes illegális mozgalmával. 1852 nyarán, amikor a Mack-féle mozgalom felgöngyölítése elkezdődött, Kecskeméten toborzott batátai segítségével a császár elfogatását tervezte. Miután tervét felfedték, a Dunántúlra menekült s a Bakonyban szabadcsapatokat szervezett. 1852. nov. 16-án elfogták. Még egyszer megszökött, de újra elfogták és Pesten kivégezték: – Irod. Noszlopy Tivadar: Elmúlt időkből (Kaposvár, 1910); Noszlopy Antal visszaemlékezései (szerk. és bevezette Vörös Károly, Századok, 1953); Szabó Gyula: N. G., az 1848 – 49-i magyar szabadságharc Somogy megyei partizánvezére (Kaposvár, 1953); Borsi-Darázs József: N. G. a forradalom katonája (Tiszatáj, 1953. 4. sz.).

In: Magyar életrajzi lexikon.