Balaton, 1916. szeptember 1. IX. évf. 8-9. sz. 48.p.
Szaplonczay Manó dr.

A Balaton rajongóinak nagy száma ismét megfogyott. Kidőlt sorainkból egy az elsők közül, Szaplonczay Manó dr. kir. tanácsos, Somogy vármegye tiszti főorvosa.
Hogy mit tett ő a Balatonért, azt talán nem sokan tudják, mert semmivel sem indokolható szerénysége, és az ünnepeltetések elöl való irtózása szűkebb hazáján kívül majdnem ismeretlenné tette nevét. Alkotott, tett, teremtett, de úgy, hogy az alkotó neve titokban maradjon, mert azt vallotta, hogy sohasem az egyén a fontos, hanem mindig csak a tett, a cselekedet.
Hogy mi mindent tett és alkotott, azt ilyen kis közlemény keretében bajos volna elmondani. A fonyódi Bélatelep megalkotása nevéhez fűződik és egyike volt azoknak, kiknek sürgetésére a Fonyód mögötti Nagyberek lecsapolása megtörtént.
Szaplonczay Manó dr. azok közé a kevesek közé tartozott, a kiknek elemük a munka. Mint orvos, elsőrangú szaktekintély volt. Mint Somogy vármegye tiszti főorvosa, állandó tevékenységet fejtett ki és ez a tevékenység igen sokoldalú volt. A járványok föllépése esetén vasakarattal nyúlt a dolgok fonalához és ennek a vasakaratnak tulajdonítható, hogy Somogymegyében semmiféle járványos betegség sem tudott elharapózni. Huszonöt éven át szolgálta hűséggel, odaadással Somogy vármegyét. A háború kitörése óta a kaposvári áll. főgimnáziumban elhelyezett tartalékkórház főparancsnoka volt, a mely lenyűgöző foglalkozása mellett még a vármegyén lévő orvosi ügyeket is ellátta teljesen, pontosan.
Azonban régi szívbaja ez év tavaszán oly nagy mértékben lépett föl nála, hogy abba kellett hagyni orvosi tevékenységét. Pár hónapja Balatonfüreden keresett gyógyulást, majd fonyódi villájába ment pihenni, a hol azonban állapota rosszabbra fordult. Családja hazahozatta Kaposvárra, a hol elhunyt. Szaplonczay Manó dr.-ban sokat veszített nemcsak családja, városa és vármegyéje, hanem a Balaton ügye is. Egy lelkes, odaadó és buzgó hívével lett kevesebb. Most ott nyugszik a fonyódi Bélatelepen, a Sirály szálló előtti hegy tetején, ahol, míg tart végtelen álma, altatódalt dúdol a Balaton szellője. És pacsirtanótás, szép tavasszal virágos lesz a sír, a mely alatt egy nemes szívtért meg pihenőre.
Horváth István

Szaplonczay Manó gyászjelentése
(forrás: Országos Széchényi Könyvtár)